Visszatérve a mai gyíkra... Ma reggel kertben locsoltam, mert ennyi eső után már azt is kell, vizsláztam mikor észre vettük a virágon ahogy napozott ez a fiatal kerti gyík. Szép nyugodtan megvárta míg elkészül a pár profil kép róla. Nem csoda hozzánk tartozik. Senki nem bántja. Néha a Morzsika meg meg kergeti de könnyen elbújik a sok levél között. A veszély nem is annyira a gyíkon van ilyenkor hanem a virágaimon ha Morzsa beizgul és nem nézi hova lép!Szeretem őket, mert sok kártékony bogarat elpusztítanak. Kár, hogy a csigát nem eszik meg, mert abból igazán több van, mint kellene. Talán egy sündisznót kellene szereznem., nem?
Ilyenkor mindig az "Öreg néne őzikéje" cimű mese könyv jut eszembe ami kislány koromban a kedvencem volt. Még Kismamámtól kaptam és azt másolva tanultam meg szép betűket írni. Még akkor a betűk írása is szebb volt otthon. Egyenként gyakoroltam, szinte rajzolva.
Mindig is igyekeztem olyan kertet tervezni ahhol nem kell sokat dolgozni saját magát látja el, természetes. Persze sokszor azért be kell segíteni, mint tavaly is ki kellett gyomlálni sok futót ami a szebb virágokat teljesen elnyomta. Ha több erőm és időm lenne talán kultúráltabb lenne a kert is de így legalább egy védett sanctuary ahhol a madarak, gyíkok, bogarak, Vizslák! boldogan békében élnek. Én pedig fotózhatom, figyelhetem őket. Érdekes nagyon a természet!
A pipacs közelről locsolás után szebben mutat.
Columbine virág. Nem ismerem a magyar nevét sajnos. Most nyíllik. Nagyon mutatós virág.
No comments:
Post a Comment