Szitakötők

Hiába van a pocsolya az egyetlen szitakötő aki meglátogat minket nem a vízhez megy hanem a hátsó kertbe ahol már kezd száraz lenni minden a melegek miatt. Ma szerencsém volt reggel. Morzsával a szokásos kerti sétánkat jártuk, mikor megláttam ezt a szép szitakötőt. Gyakran jut eszembe ilyenkor a gyerekkorom. Postás apuval jártuk Győrben a mezőt. Virágokat szedtem, piros pipacsot, kék szarkalábat. Lepkéket kergettünk és szitakötőt fogtunk. Mintha ma lett volna...
Itt nem szoktam megfogni őket nehogy elriasszam. Inkább hagyom, hogy megszokjanak ami elég nehéz ezzel a nagy lencsével. A legtöbb lepke például megilyed tőle. Ez a mai arany szitakötő, talán egy "Skimmer" kedves volt.
Hiszitek vagy nem még mosolygott is! Elég közel engedett magához,  így jó pár kép lett róla. A nagy lencse volt nálam, nem mertem már bemenni lecserélni a macro lencsére, ezért nem egészen közeli képek. Nekem tetszik ahogy a háttér szinek kijöttek. Sokszor szebb a kép, festményszerű ha a szép mély szinek elmosódnak. Remélem nem lesz túl sötét. A képernyőmön nagyon szép arany szinei vannak. 

A liliom is szép a pocsolyában. Egyre több virágot hoz. Már volt rajta 15-16 és még mindig bimbódzik (így mondtuk otthon, nem?) Biztos jó a víz neki. Nagyon jól beállt az egyensúly a vízben. A halak némelyike szerintem már több mint két lb.! De a csigáimat a Possum megette. Nem látok egyet se és a békák is eltüntek. Most már igazán el kell kezdeni megcsinálni a második halas pocsolyát amiben szeretnék szines kis békákat tenni. Majd körül fogom szunyoghálóval.