Fanyírás

Tegnap volt a nagy nap... két fánkat meg kellett nyírni. Már olyan magas volt mind a kettő, hogy veszélyessé vált a szeles időben. Néha 20-30 mile/órával is fúj a Santa Ana szél és az ágak olyankor tőrnek. Még szerencsénk volt, hogy nem esett idáig a fejünkre. Az nyár is olyan meleg volt, kevés esővel, hogy sok ág kiszáradt. El nem tudtam képzelni hogyan fogják úgy levágni a hatalmas ágakat, hogy se a házra, se a pocsolyámra ne essen le. Elképesztő ügyeséggel gyorsan vágta le. Semmit nem tört össze. Úgy mászkált a fán egyik ágról a másikra mintha a földön lenne, persze kikötve (aminek én nagyon örültem) egy kézben tartva a nehéz fürészt. Nem könnyű munka ez sem.
Én a nézésében is elfáradtam! Szegény Morzsa meg be volt zárva, azt se tudta mi a csuda zajlik ott kinnt az udvaron. Most, hogy nincs nagy lomb a fákon, remélem a madarak azért itt maradnak. Este a fiatal sólymot már láttam fent ülni a levágott ágon de a harkályokat nem. Kicsit kopár az udvar és világos nagyon de a tavasszal újra ki fog zöldülni és remélhetőleg szebb lesz. Le fotóztam milyen volt és milyen lett. Sajnálom a szép aranyszinű leveleket de nem lehetett várni a nyírással sajnos.

Ilyen volt egy nappal előbb ahogy a lemenő nap rásütött.

 Ilyen csunyán nőttek az ágak, mert mindig letört ahogy jött a szél:

..és ilyen lett. Talán így megerősődnek az ágai:

Ez a másik fa már nagyon száradt az idén. Remélem megújjul így. Tele volt lyukkal bellül. Azt kopácsolták a harkályok.

Ennyire le lett nyírva. A sólyom azt hiszem örül a jó kilátásnak de a többi madár nem hiszem.