Saturday, September 24, 2011

Lassan itt a nyár vége.

Lassan itt a nyár vége sajnos... Nem volt valami jó év idáig de ezt az elmult pár évre is lehetne mondani. Az USA-ban egyre rosszabb a helyzet. Talán mi, akik idősebbek vagyunk jobban érezzük, mint a fiatalok, mert nem ehhez vagyunk szokva. Azon kivül pedig minden megy tönkre körülöttünk és ez nagyon lehangoló. Az emberek, akiket ismertünk halnak meg. Az időjárás egyre furcsább mintha tényleg jönne valami rosszabb, valami amit még nem ismerünk. Én nem szoktam ezekkel a jóslásokkal foglalkozni de ma már tényleg el el gondolkodok rajta, hogy merre is megy az emberiség, a pusztulás felé ahogy meg van írva?
Persze ezekhez a lehangoló gondolatokhoz a nyár vége is hozzájárul. Nem szeretem, nekem az elmúlást jelenti. Pedig az ősz a gyönyörű a szineivel csodálatos.

Gulf Fritillary - Agraulis vanillae

Finch

Dahlia last days

Morzsa figyeli a mókust a fán.

Szegény Piri Vizslám is az végét járja. Igaz 14 és fél éves de mégis nagyon elszomorít. Nem is nagyon merek elmenni itthonról fotózni.

Tuesday, September 13, 2011

Új képek, új felfedezések

Nem is gondoltam volna, hogy a látványos nagy zöld giliszta szereti a paradicsomot. Még szerencse, hogy nem az én kertemben találtuk, mert nekem is az egyik kedven nyári ételem a friss paradicsom. Ági hozta, mert azt hittük egy szép lepke lesz bellőle de ahogy utána néztem csak egy Tomato Horn Worm (paradicsom evő hernyó illetve giliszta) amiből klsőbb egy nagyobb Moth lepke (azt hiszem magyarul moj lepke) lesz. Miután adtam neki a permetezett levélből el is pusztult. Őszintén.. jobb is! Nem szeretném ha elszaporodna itt nálunk. Fotó alanynak azért elég jó volt.

Ma ahogy reggel felkeltem és kinéztem a konyha ablakon egy vércse nézett szembe velem. Ott ült szépen a kis halas vizes tál peremén és halászott. Persze rögtön üvegen keresztűl megörökítettem de mire kijebb mentem elrepült. Később ahogy megyek ki a koikat etetni látom, hogy fennt ül a koi pond tetején. Na hiszen olyan mérges lettem, nem neki nevelem itt a koi halakat! Szerencsére a halak lementek egészen az aljára 3 feet mélyre így nem tudott egyet sem elkapni. Nem várta vele hanem letakartam az egészet hálóval. Szép vagy nem úgy is jön a levélhullás legalább nem lesz tele a pocsolya levéllel sem és a halaim is boldogan úszkálhatnak.
Sajnos akkor nem volt a kamera nálam de a reggeli kép aránylag sikerűlt. Úgy is visszajön még majd talán még lekapom.

Ennyit most, nem voltam különösebben sehol, mert 100 Farenheigt-on felett volt a meleg és örülök ha lélegezni tudok.
Szegény Piri is nagyon öregszik, mindennek neki megy. Morzsa meg csak nézi, mi van veled? Ezek a nagy meleg és hideg idő változások sem tesznek jót nekik sem. Egész nap csak fekszenek, semmi mozgás. Talán a hétvégén már tudok menni valahová kattintgatni, gyalogolni, megmozgatni magamat. Már alig várom.