Nem volt sok időm és türelmem írni a napokban, mert olyan szeles bolond napok voltak amit csak 30 éve tapasztaltam mikor még a Kuvaszom élt. Azonkívül, hogy a port vitte a szél ki be a házba hiába zártam mindent még a fákat is jól megtépte. Az utcánk elején a 60 miles sebességű szél tövestől csavarta ki a fát. Az udvaron lévő nagy fáról pedig ahhol a mókusunk fészke volt egy derék vastagságú hatalmas ág tört le az ujonnan ültetett virág ágyasra. Először a fő villanyvezeték tartotta fennt de sajnos az elfürészelés után óriási robajjal esett le a virágaim közé. A legynagyobb szélben kellett fűrészelni mivel féltünk, hogy leszakítja a villany vezetéket. Az érdekessége az volt az egésznek, hogy a hatalmas szélben való kinlódás után mikor végre kész lettünk a szelet mintha elvágták volna, abba maradt. Síri csend lett. Mindez persze késő délután történt. Sietni is kellett, hogy sötétedés előtt befejezzük ami nem ment könnyen, mert mindenki össze-vissza kiabált. Mindenkinek más és más volt az elképzelése, hogy hol és hogyan kell vágni a veszélyesen logó ágat. Én naiv azt hittem ezzel meg is ússzuk! Hát nem egészen, még a szomszéd házunkban is a lakó azzal fogadott, hogy a fa ketté hasadt és veszélyesen dől a ház felé. Kezdhettük előlről a fanyírást. Még szerencse, hogy a barátunk jártasabb a kerti munkákban és az ő segítségével azt is lenyírtuk. Én ki lettem tiltva a vágás közben, mert sokat okoskodok és nem lehet dolgozni ha sok a főnök. Tulajdon képpen ennek nagyon örültem, volt éppen más dolgom is! Ha, ha, ha.... Fotózni sem mentem, a kertet takarítottam de azért kattintottam egyet kettőt, hogy lássátok miről is írok.
Ezek pedig az udvaron a kár amit a szél csinált. Jó kis munka volt megint eltakarítani. 
No comments:
Post a Comment