Ami rosszra mehetett még az rosszra ment Szent Este is. Úgy tűnik az idén nincs sok szerencsém. A nagy sürgés forgás közepette miután a fiam születésnapi tortáját megsütöttem, ma 30 éves Nimród, és a finom mogyorós krémet is pehely könnyűre felvertem (még soha nem sikerűlt ilyen jól) mikor megkóstoltam majd el ájultam. SÓS lett!! Nem néztem meg, hogy a édes vajban só is van, mert itt két fajtát is lehet kapni. Nem ezt a márkát szoktam venni és nem is néztem a tartalmát, csak azt, hogy édes. Ki a csoda gondolta, hogy só is lesz benne. Még jó, hogy nem kentem vele meg, mert szegény Apu megfordult volna a sírjában hiszen az ő receptje. Gyorsan szaladtunk másik vajért és újra kellett készíteni. Mondanom sem kell az már nem lett olyan könnyű hab.



Ez allul egy régi kép róluk még mielőtt én születtem volna. Sajnos a későbbiekről nincs képem. Balról a Dundi kutyussal Kismama és egy barát házaspár akit nem ismertem. Jobbra Édesanyám és Kismama férje, Postásapu. Később is mindig ilyen tele volt a fa szaloncukorral csak már sokkal nagyobb, mennyezetig érő. Szemem szám tátva maradt mindig a gyünyörű fa, gyertya fény és a sok ajándék láttán ami a fa alatt volt. Akkor még nem csomagoltak. Talán jobb is, mert irtó sok munka. A derekam már szét ment a sok csomagolásban.







No comments:
Post a Comment