...ilyenkor egy kicsit mindenki gyerek lesz ujra. Velem is így van bár egyre kevesebbet tudok itthon ugra bugrálni. Igaz már elég jól tudok menni de azért néha lemerevedik a térdem és olyankor csak Charlie Chaplin módra sétálgatok. Nem csoda hiszen hiányzik az egyik szalag ami teljesen elszakadt. Azért túléltem a karácsonyi sürgés forgást.
Ma megint olyan hideg idő van, hogy a közeli hegyek teljesen havasak.Szép kilátás de nekem már nagyon hideg, pedig emlékszem 1968-ben miniszoknya és tűsarkú cipőben jártam mikor hó volt Pesten. Most magamra veszek mindent mégis fázok. Itt téli kabátom nincs is de ha így haladunk akkor azt is vennem kell. Ilyen a kilátás az utca végéről:
Két hete a fákat is levágattam akkora szél és eső volt, hogy féltem ledőlnek a házra mivel mind ki volt száradva. Az alját meghagytuk, nekem így tetszik. A háznál nem sokat csináltunk csak ma Nimród berakta az új ajtót és most várjuk a nagy patio toló ajtót. Addig talán festünk ha lesz idő. Lassan készül a ház, nem sürget semmi, nem kell elkapkodni. Nem igaz?
Majd megírom, hogyan sikerült a tervben lévő kocsonya de előbb holnap anyu féle töltött káposzták szeretnék készíteni, mert amit az alföldiek főznek és a fiúk is azt szeretik de nem én. Anyu mindig finoman készítette savanyított káposztával nem édessel. Ha nem esznek belőle az sem lesz baj, majd én elfogyasztom :)
Enyit ma....
No comments:
Post a Comment