Harminc éve élek ebben a kertben. Sajnos a kutyusaim, Vizslák, Kuvaszok és a Komondor már mind csak szellemben szaladgálnak itt köztünk. Rajtuk kívül sok más kissebb állatnak adott menedéket a kert. Hozzánk tartoznak, itt élnek közöttünk ők is. A kék madár például, akiket én neveltem fel miútán kiestek a fészekből és a fiúk hazahozták őket. Mindig vissza - visszajönnek látogatóba. Nem hiszem, hogy ők hanem már a fiatalok inkább. A Kolimbri család, a seregélyek, gerlék, a verebekről és különböző látogató távoli rokonokról nem is beszélve! Ez a gyík család is már régen itt van. Még az első Vizsla fiú, Bátor kutyám tépte le a farkát az egyik ősének. Érdekes módon tavaly egy olyan gyíkot fogtam meg itt a kertben aminek a farka újra ki volt nőve, épp onnan. Elég hosszú életüek és nem tudom tudjátok-e, hogy a gyíkok ha veszélyben vannak inkább elvesztik egy részét a farkuknak ami később újra kinő. Én szegényt akkor nagyon sajnáltam de emlékszem szép nyugodtan tovább kúszott. Biztos vagyok benne, hogy nem örült neki, de semmi aggodalom vagy pánic nem látszott rajta. Jó lenne ha az ember is meg tudná tenni ezt a testrészeivel. Nem?
Visszatérve a mai gyíkra... Ma reggel kertben locsoltam, mert ennyi eső után már azt is kell, vizsláztam mikor észre vettük a virágon ahogy napozott ez a fiatal kerti gyík. Szép nyugodtan megvárta míg elkészül a pár profil kép róla. Nem csoda hozzánk tartozik. Senki nem bántja. Néha a Morzsika meg meg kergeti de könnyen elbújik a sok levél között. A veszély nem is annyira a gyíkon van ilyenkor hanem a virágaimon ha Morzsa beizgul és nem nézi hova lép!Szeretem őket, mert sok kártékony bogarat elpusztítanak. Kár, hogy a csigát nem eszik meg, mert abból igazán több van, mint kellene. Talán egy sündisznót kellene szereznem., nem?Ilyenkor mindig az "Öreg néne őzikéje" cimű mese könyv jut eszembe ami kislány koromban a kedvencem volt. Még Kismamámtól kaptam és azt másolva tanultam meg szép betűket írni. Még akkor a betűk írása is szebb volt otthon. Egyenként gyakoroltam, szinte rajzolva. Mindig is igyekeztem olyan kertet tervezni ahhol nem kell sokat dolgozni saját magát látja el, természetes. Persze sokszor azért be kell segíteni, mint tavaly is ki kellett gyomlálni sok futót ami a szebb virágokat teljesen elnyomta. Ha több erőm és időm lenne talán kultúráltabb lenne a kert is de így legalább egy védett sanctuary ahhol a madarak, gyíkok, bogarak, Vizslák! boldogan békében élnek. Én pedig fotózhatom, figyelhetem őket. Érdekes nagyon a természet!A pipacs közelről locsolás után szebben mutat.Columbine virág. Nem ismerem a magyar nevét sajnos. Most nyíllik. Nagyon mutatós virág.
Monday, March 22, 2010
Kerti barátság
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment