Fotós történet:
Pár kép amit átrajzoltam a photóshoppal. Remélem tetszenek....
Ezt nem én fotóztam csak átrajzoltam. Oli 6 éves. Milyen gyorsan repül az idő!
Egy kislány gyalog ment minden nap oda vissza az iskolába. Az egyik reggek borús, szeles idő volt. Nagy fekete vihar felhők gyűlekeztek az égen. A szél egyre erősödött, villámok kezdtek csapkodni.
A kislány édesanyja kezdett aggódni, hogy a gyerek félni fog a villámlástól, vagy esetleg valami baja lesz. Gyorsan beugrott a kocsiba, hogy megy érte. Ahogy az iskolához közel ért látja a kislányát már jönni hazafelé.
Hatalmas villámok egyre sűrűbben csaptak le bevilágítva az egész utcát. Az anyja látja, hogy a gyerek minden villámlásnál megáll és mosolyogva fel, fel néz az égre. Az anyja nem tudta elképzelni, hogy mit csinál a gyerek.
Mikor odaért a lánya mellé lehajtotta az ablakot és megkérdezte: Mit csinálsz?
A kislány így válaszolt: Próbálok szép mosolygós arcot vágni minden alkalommal mikor az Isten fényképez, hogy szép legyek a képen.
A Digital Image Cafe tábláról fordítottam ezt a édes kis történetet. Milyen ártatlan is tud lenni a gyermeki gondolkodás...
Ezt nem én fotóztam csak átrajzoltam. Oli 6 éves. Milyen gyorsan repül az idő!
Zsiráf az állatkertből: Még egy Paparazzi!
Magnoliával szórakozás:
Matilija Poppy, a kedvenc:
Summer gone and memories fades.
The rainy days are comming.
Birds are flying
Leaving behind old dreams. Zsuzsa
No comments:
Post a Comment