Igen, sajnos a természetben az erősebb megeszi a gyengébbet. A rámenősek elnyomják a szerencsétleneket. Vagy valahogy így. Ma a vércse, amelyik már régen jár ide a nagy fenyőfára, széttépett egy helyes kis gerlét. Még látni is borzalmas volt de ez a természet rendje. Azért figyeltem fel rá, mert itt rakott fészket a gerle pár és már jó kövérek voltak a sok magtól amit kirakok a kis madaraknak. Talán én is hibás voltam, mert elhíztak. Bár kitudja annyi vércse van már itt, hogy előbb utóbb kiirtják szelíd gerléket. Mókus is egyre kevesebb lesz. A pici finchek és ökörszemek maradnak csak meg azokat nem tudja elkapni vagy nem is akarja hiszen nagyon kicsik.
Az egész udvaromat teleszórta tollal. Próbáltam lefotózni de a nagy ágak között nagyon nehéz egy elfogatható képet készíteni róla. Nem nagyon zavartatta magát mintha nem is félne, úgy érzi ide tartozik. Az igazság az, hogy itt nem bántja senki, kedvére vadászhat. Azt hiszem ez jár legtöbbször vissza, ide, mert nagyon ismeri már az udvart.
Sajnos ez van mi is megesszük a húst nem szólhatunk semmit.
No comments:
Post a Comment