Wednesday, November 26, 2014

Mt. Waterman kirándulás.

Végre megint ki tudtunk menni a hegyekbe. Már tavaly voltunk itt Májusban de most a másik oldalra mentünk ami sokkal nehezebb szerintem. 8 mile volt oda és vissza a hegyi séta egy keskeny úton az elég sűrű fenyves erdőben. Az út egyik oldala kőves, sziklás, a másik oldal meredek lefelé. Csaba ledobott pár követ és jó hosszan gurult, nem szerettem volna leesni az biztos! Köves, bozótos hegyoldal hatalmas redwood fenyőkkel. Sok kidőlve. Elképesztően szépek és érdekesek ezek az őskori hatalmas fenyők. Az erdő nem olyan sűrű mint az otthoni de a fenyők óriásiak. Olyan érzésed van, mintha az őskorban járnál ezer évekkel előbb. Az úton kivül nincs is semmi különösebben rendbe tartva így teljesen a vadonban jársz. Állattal nem találkoztunk csak madarakat hallottunk és pár mókust láttunk, de van hegyi oroszlán és medve is és a vadmacska. Nimród egyszer meg is állt hallgatni, mert azt hitte a Mountain lion-t hegyi oroszlánt hallja de nem láttuk. Két emberrel találkoztunk akik medvére vadásztak. Hihetetlen! Ma mutatja épp a hírekben az MSN, hogy egy fiatal fiút szétmarcangolt a fekete medve. Igaz ez New Jersey-ben volt de itt is ilyenek vannak. Úgy tűnik mintha ott jártunk volna! Kattints az MSN -re és láthatod a képet amit a fiú vette a telefonjával mielőtt a medve széttépte. Köszönöm szépen! Ezek után még jobban vigyáznunk kell. Talán fegyvert kellene vinni, Levettem az MSN képet, épp ilyen itt is az erdő. A ledőlt fa mögött van a medve.


Sok jó kép  lett kattintva. Sajnos nem  tudtam igazán bevenni a kamerával a hatalmas fenyőket közelről pedig a 17-40 milliméteressel lencsét is vittem. Nem fértek bele a képbe.
Elég könnyen mentünk odafelé 4 mile-t csak visszafelé volt egy kicsit nehéz. Nem csoda hiszen tudtuk ugyan, hogy hamar sötétedik de elég későn indultunk. Ahogy mész mindig tovább és tovább egyre szebb, így nem akartunk visszafordulni mielőtt elérünk a hegyi út végére ahol egy vízesésnek kellett volna lenni. Még szerencse, hogy jött két másik hegymászó akik megmutaták, hogy már elhagytuk a "hatalmas" vízesést. Ha ha ha egy kis luk volt a pataknál ahova kötélen lehet lemenni. Mivel nagy szárazság volt épp csak csorgadozott egy kis víz le a hegy oldaláról. A kötelet nem is láttuk. Pár éve nagyon szép volt de most semmi. Alig lehet észre venni. Még jó, hogy megkérdeztük és nem sötétedett ránk. Elég neheéz lett volna visszajönni a sötétben. Félelmetes a keskeny úton felfele visszfelé az út.
Nekem volt a legnehezebb, mert nem lehetett megállni sokáig csak 1-2 percig és el vagyok már szokva a hosszú gyaloglástól főleg felfele. Sima telepen elmegyek én sokáig csak ne kelljen felfele menni.
Azt hittük nagyon hideg lesz és jól felöltöztünk. Rajtam is volt 4 pulóver kabát de a végén nem is volt hideg. Azért mindig vinni kell, mert este és éjjel nagyon lehűl és itt már szokott ilyenkor havazni is. Híres sielő hegy. Már esett az idén is egy kevés hó de hamar el is olvadt. Egyszóval nem akartunk megfagyni, hozzá vagyunk szokva a meleg időhőz. Cipeltük a sok ruhát...
Itt ez az elején van, táborozó helyen. Nimród talált egy csapot és azt le kellett fotózni:
Jó sok ruha van rajtunk rétegesen:





















Visszafelé a végén megették a maradék szendvicset:



Csaba hozott egy "medve ölő" kést is:


Ez egy blue jay de nem olyan mint ami nalunk van a kertben, mert ennek kontya is van. Hallotuk a hangját de a hatalmas fenyőn fennt alig tudtam levenni a 300 mm.-es lencsével. Jól ki is kellett világosítani. 
Gyönyörű tobozok mindenhol. Ági össze is szedett két szatyorra valót, hogy Karácsonyra csinát díszt bellőle.
Néhol ilyen fű volt.
Hazafelé ahogy lement a nap:






No comments: