Tegnap ahogy kilépek a hátra a kertbe egy nagy méh kast látok a fán. Tavaly írtam, hogy nem találom hova hordja az a sok méh a mézet a virágokról. Nálunk mindig nyüzsögnek a méhek a Narancs virágon, a Pitosporum virágján és most a rózsaszin Indián Hawthorne virágján. Az egész kert tele van a virágok édeskés illatától. Még a bodza is most virágzik.
Nem vagyok méhész és nem is sokat tudok róluk hiszen városon nőttem fel a hatodik emeleten de utána néztem az interneten. Úgy tűnik született egy új királynő akinek új kast alakítottak. Azt hiszem így hívják. A nagy kérdés most az, hogy ezek vajjon a gyilkos afrikai méhek akiktől itt mindenki fél vagy a rendes, szorgos európai méhek-e. Ahogy összehasonlítottam a talált képeket az információban és az enyémeket, úgy tűnik nincs szerencsém, ezek a gyilkosok. De... méhek méhek ha nem bántod őket ők sem bántanak téged. Reméljük! 
Nem tudtam illetve nem mertem közelebb menni hozzájuk fényképezni, állítólag ha egy észreveszi a veszélyt 100 támad, így inkább messziről próbáltam az árnyékban lekapni őket. Már a méhész barátunkat akartam hívni de ma ahogy kilépek sehol nincsenek. Remélem nem költöztek a padlásra. Állítólag azt is szokták.
Különböző virágok nyílnak az út mellett a Native Gardenben.
Felpakoltam az összes lencsét, még egy kardigánt is kötöttem a derekamra nehogy fázzak. Hát az nem kellett volna! Olyan meleg volt, mint nyáron. A nagy súly, a sok lencsétől lehúzta a vállam. Meg is fogadtam nem viszek csak egyet magammal a következő alkalommal. Úgy is csak a Zoom lencsét használom, mert minden állat messze van. Bár a 70-300 mm Canon IS lencse is kicsinek tűnik mindig, így elhatároztam, hogy becserélem majd egy L lencsére ami ugyan sokkal nehezebb súlyú, nehéz tartani a kézben de sokkal szebbe, élesebb képet kap le. Mindegy majd meglátom... minden esetre ha Santa olvassa ezt jegyezze fel!
Az idén volt Barna Pelikán is:
A következő a Flamingo csapat. Nagy fürdést rendeztek.
Ez a Big Horn hegyi kecske. Oda jött hozzám és pofákat vágott.
Az öreg oroszlán pár is él még. Régi lakója az állatkertnek. Az öreg King nem volt kint csak a neje. 
Nagy lelkesedéssel én is kimentem ma a kertbe a Macro lencsémmel bogarakat fotózni. Nagyon jó Macro lencsém van gondoltam biztos könnyű lesz pár jóképű igazán csinos apró bogarat találni. Először semmit nem láttam! Lévén 61 éves a szemem már nem elég jó olvasásra, de távol még jól látok. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz még nagyítóval is pár bogarat felfedeznem. Én azt hiszem ezek leadják a jelt mikor a camerát meglátják a nyakamba és elpucolnak, mint a madarak. Beletelt egy jó fél óra mire az első legyet megláttam. A Vizslák csak néztek mi a csudát csinálok én a földön térdelve és egy helyre meredve azzal a nagy csővel. Ez épp a locsoló fejen napozik.
Nálunk még a bogarak is gyorsan mozognak. Muszály kézben tartanom a gépet, mert az álvánnyal soha nem találnám el egyiket sem vagy egy helyen órákig ülhetnék mire valamelyik arra téved. Nem tudom mások hogyan csinálják és hogyan lesz nekik olyan szép éles kép de nekem nagyon sok irtó homályos lett. Mintha minden bogar megtáltosodott volna egy sem akart megállni egy pillanatra sem! Azért pár kép sikerült a legapróbbakról is.
Később mikor már belejöttem és a szemem is hozzászokott a rózsák között találtam pár barna pettyes bogarat ami nem volt nagyobb mint egy gombostű hegy.
Vagy például a tettű. Közelebb nem tudtam menni annyira picuri.
Ennek meg egy jó nagy fullánkja van. A nevüket nem tudom de így közelebbről érdekes őket látni. Remélem még tudok élesebbet is készíteni ha belejövök. 
