Lila álmok

Egyszer volt, hol nem volt...Mikor kijöttem az Usa-ba nagyon sokáig olyan érzésem volt, mintha álom lett volna az otthon eltöltött 22 év. Furcsának hangzik de így volt. Mindig is álmodozó voltam, szerettem a meséket de soha nem volt annyi írói tehetségem, hogy leírjam a történeteket vagy az álmodozásaimat. Így ne várjatok tőlem ill. az írásaimtól túl sokat. Inkább nézzétek a képeket talán azok többet tudnak mesélni. Ez itt allul a kis mókusunk akit ma az anyja hozott le a magas fáról. Hírtelen alig tudtam a géppel kattintani úgy meglepődtem milyen szelíd. Sajnos nem szabad ebben megerősítenem mivel a két Vizsla nagyon határozott szigorú szemekkel nézte. Igen barátságos volt még meg is engedte, hogy egy ággal amire rákapaszkodott vissza tegyem a biztonságos fára. Nálam a kert olyan mint egy mese erdő a sok is madárral, mókusokkal, gyíkokkal. Megint van egy kis opossumunk is. Talán azért, mert nem piszkálom a kertet állandóan se erőm se időm rá és különben is a célom az volt, hogy természetes kert legyen nem pedig kultivált. Úgy ahogy meg is valósult amihez nagyban hozzájárultam a madarak akik hozzák viszik a magokat és érdekes módon amit ők ültetnek ill. potyogtatnak el az mindig ki is hajt. Én szórhatok el virág magot az nem marad meg soha.
Ez a kép már az után készült, hogy jól kiugrálta magát, (természetesen a Vizslák be lettek zárva) és elszundikált az ágon. Érdekes volt nézni ahogy az anyja tanította hogyan kell a kerti magas utakat használni. Mivel pár hete levágtam az ágakat, így el lett rontva a fő út a magasban. Most aztán gondolkodhatok hogyan oldjam meg ezt is. Ma azért ültettem három bokrot. Egy Rozmaringot aminek nagyon finom illata van és jó a sült húsokra. Soha nincs itthon amikor épp kellene. Remélem megmarad. A másik kettő a Matilija Poppy ami már kinőtte a cserepét és így kikerült a földbe. Utána pedig egy új fajta Bird of Paradise bokor . Állítólag nagyon szép narancs sárga virágja lesz a tavasszal. Majd meglátjuk. Már van két fajta bellőle nagyon hálásak, nem sok vízet igényelnek. A Mocking Bird-ünk mérges szemekkel figyelt mindent a fáról. Nem csoda hiszen a mókus mindig kiszedi a tojásait.A füge levelei is lassan lesárgulnak. Gyümölcs már alig van rajta. Morzsa is rájött, hogy nem kell engem megvárni míg leszedem neki ő is letudja harapni az ágról. ...hogy ezeknek mennyi eszük van! Lassan bejön az ősz is. A butterfly - pillangó virág az utolsó ami nyíllik a kertben a kis ökörszemek örömére.

Ezeket a képeket készítettem a héten. Ma elég jó idő volt talán azért is jöttek ezek a gondolatok. 70 fokra lement így nem izzadtunk. Úgy tűnik bejött az ősz bár kitudja. Manapság semmi sem biztos főleg az időjárással.