Itt az USA-ban nem ünnepeljük a névnapokat. Jó is, mert annyi más ünnep van, hogy nem győzöm ilyenkor a tortákat sütni. Mivel páran köszöntöttek engem is a Zsuzsanna névnapon eszembe jutottak a régi évek. Minden időnek meg van a szépsége. Gyerekkor, fiatalság, középkor amikor kis gyerekeid vannak és az öreg kor. Őszintén az utolsó nem annyira kedvencem. De van és ennek is el kell jönni.
Minden lelassul és semmi nem fontos. Ami idáig hajtott az ma már értelmetlen. Persze ehhez az is hozzájárul ha valaki eltöri a lábát. Ilyenkor ha összeforr sem lesz olyan, mint fiatal korban. Sajnos. Velem is így van egy kicsit. Igaz még megvagyok de semmi nem hajt már annyira, mint régen. Minden múlik el csak az emlékek maradnak.
Találtam ma egy régi számot ami meghozta ezeket a gondolatokat.
Találtam ma egy régi számot ami meghozta ezeket a gondolatokat.
Sok, sok emlék....
Már a fotózás is csak emlék, hiszen se időm, se energiám menni fotózni. Csak a régi képekkel szórakozok néha.
A polcokat reperáltuk, festettük le fehérre Nimród fiamnál. Nekem tetszik, amolyan modern. Majd kell bele tenni pár színes dolgot is. Padló, szőnyeg, függöny és a bútorok majd összehozzák. Csak a fireplace kövével nem tudom még mit csináljunk.
No comments:
Post a Comment