A tegnapi randevum egy June Bug-gal volt ahogy mi itt hívjuk őket. Ha jól tudom ezt hívtuk otthon Csere bogárnak. Mindig ilyenkor Júniusban jönnek este repkednek és nemsokára eltűnnek. Kiváncsi lettem végig olvastam az róla az encyclopediát. Érdekes dolgokat tanultam róla. Soha nem is tudtam, hogy a nagy fehér Grub (Lárva) a földben ami a gyökereket eszi az tulajdonképpen a June bug egyik állapotában. Ilyenkor kelnek ki és jönnek fel. Virágok és leveleken élnek. 
Régen gyógyszerként használták őket a lerobbant szervezetű betegek felépítésére mivel a sült bogár nagyon sok proteint és hízlaló zsiradékot tartalmaz. A leírás szerint hamuban megsütötték, megpucolták és porrá őrölték. Ebből langyos tejjel ital készítettek amitől a beteg visszanyerte erejét és étvágyát.
Morzsika először nem tudta elképzelni mit kukucskálok olyan figyelmesen a bokrokon, füvön, de lassan leesett neki és segített. Sajnos inkább elzavarni őket. Írtó boldog lett mikor egy egy bogarat meglátott, mindjárt vakkantott egyet: itt is van, itt is van! Persze azok nem várták be mire én odaértem a nagy lencsémmel. Kivéve ez a kedves June Bug ami türelmesen kapaszkodott a liliomba és még meg is engedte, hogy áttegyem a rózsaszín sziromra. Természetesen előbb megmagyaráztam neki jobb lesz a kép róla ha szebb a háttér! 
A mókusunk is nagy figyelemmel nézte az egészet. Nagyon örült, hogy Morzsa nem őt zavargatta, hanem el volt foglalva a bogár kereséssel nekem. Így kedvére válogathatott a még alig érett almák között, le le dobva vagy hármat- négyet amiért én általában mérges vagyok de most nem figyeltem oda. Így kiszórakozta magát ő is. 
A kertben egyre több virág nyílik. Ez a liliom , alatta pedig a Csipkés Hortenzia és az elmaradhatatlan sárga Marigoldami állítólag elriasztja a hernyókat, bogarakat. Remélem, mert nem szeretnék megrágott virágokat fotózni!
Ez egy másik érdekes pici bogár amit a Gerbera Daisy-n találtam. A nevét nem tudom de ha nem a Macro lencsébe kukucskáltam volna bizony soha meg nem láttam volna!
Az egyetlen alma fánk viszont annyi termést hozott az idén csak meg is maradjanak rajta. Bár a mókus koma ritkítja, bele-bele harap egybe és ledobja a vizslák nagy örömére. Persze még éretlen nem győzi kivárni, hogy finom édes legyen. 
A kertben fotózgattam mikor ez a varjú nagy érdeklődéssel figyelte mit csinálok. Nem volt egészen biztos benne, hogy a kamera csöve vagy a puska csöve néz-e rá. Irtó értelmes madár és nagyon kiváncsi.
A szomszédék macskája gondolkodott el nagyon a fán. Vajjon minn elmélkedik annyira?
A Jacaranda fa pompázik az udvar végében. A lila szín mindíg kedvencem volt. Évekkel ezelőtt ültettem ezt a fát. Nagyon hálás igénytelen és a virágja nagyon mutatós. 
A hibiszkusz virágja talán a legszebb. 
A most virágzó bokrokon nyüzsögnek a méhek. Van sárga és fekete méh is ami talán darázs fajta, nem vagyok biztos benne.
A trumphet wine flower is végre kivirágzott a picurka ökörszemek örömére.
Már annyi képem van róla, hogy inkább most egy kicsit a fantáziámat engedtem el és ez lett bellőle: Power of Nature
Okay, már itthon vagyok ide teszem nektek a képet. Elengedtek mindenkit 2 órával előbb. Juhééé!!!!
Ezen a képen az erszényt láthatjátok. Ezt nem én fotóztam a Wiki-ből tettem ide nektek ha rákattintasz odavisz és többet olvashattok róla. Azt hiszem magyarul is meg van. 
Nagyon szép ilyenkor a hegyen. Az út mellett tele sárga virágokkal. Némelyik a kövek közötti résen hajt ki és virágzik. Csodálatos a természet. A múlt héten esett az eső és így szépen kivirágoztak. Viszont nagyon rossz volt látni a fákat leégve. Ahhol a képeket készítettem tavaly most a fenyők mind korom feketék. Már ültettek helyettük újjakat de annak kell jó pár év! Olyan jó csend volt a kocsikat sem lehetett hallani csak a madarak csicsergését és érezni a sok virág illatát. Nagyon szépek a vad virágok is csak közel kell menni és jobban megnézni, mert némelyik nagyon pici.
De vissza a kakaós sütihez: 
