Sztrapacska

...vagy is strapačky ahogy a szlovákok hívják. Régen, nagyon régen talán igaz sem volt Palcsó néni szokta nálunk készíteni mikor átjött Kismamámhoz látogatóba Putnokról. Azóta is úgy emlékszem rá mint valami igazán finom, különleges étel amit csak ritkán készítettek. Igazából nem is olyan különleges. Hasonlít a rendes túrós nokedlihoz amit mindig főzünk azzal a külömbséggel, hogy ebben juh túró van és a nokedliban pedig reszelt krumpli. ...és persze a sok emlék hozzá abból a szép időből!
Ma volt itthon egy kevés bulgár feta sajt túró és eszembe jutott a Sztrapacska. Ma Csaba és Ági elkocsikázott Las Vegasba így csak hárman voltunk nem kellett sok. Gyorsan meg is főztem, finom lett. Próbáljátok ki:

Hozzávalók:
2 krumpli
2 tojás
só liszt és egy pici víz, hogy nokedli tészta sűrű legyen.
pár szelet szalonna
tejfel
juh túró

Lereszeltem a megtisztított burgonyát és a két tojást beleütve annyi lisztet kevertem bele, hogy nokedli sűrűségű legyen. Pici só és víz is kelett bele.
Amíg a víz forrott  a szalonnát megpirítottam.
A forró vízbe beleszaggattam a nokedlit. Pár percig hagytam főlni és leszűrtem a szalonna zsírba. Tejfellel és juh túróval összekevertem.

Igen finom de nagyon laktató! Vigyázzni kell nem szabad sokat enni bellőle!! Gyorsan elfogyott, nem is tudtam lefotózni.

Zűrös napok

Az elmúlt hét igen zűrzavaros volt itt Los Angelesben. Még nincs vége talán majd a July 4th. ünnep után minden lenyugszik és nyugott nyári napjaink lesznek megint. Kezdődött a Lakers (Los Angeles kosárlabda csapata) játékokkal a Staples Centerben... minden rendben ment volna ha a Lakers nagy győzelme után a kinti csőcselék tudta volna tűrtőztetni magát. Én nem értem, hogy miért kell az ilyen sport játékok után az utcán más emberek kocsiját tönkre tenni, felborítani és a végén felgyújtani. Ilyet igazán csak a buta emberi lény csinál. Közben a tűzijátékok püfögtetése megy egész nap holott ezt csak a Július negyedikei ünnep napján szokás csinálni. A mexicóiak nagyon belejöttek az ünneplésbe de nem értem az értelmét. Túl sok van már itt az illegálisan bejöttekből akik semmivel nem törődnek, semmihez nem tesznek hozzá csak a bajokat növelik és a segélyeket élik fel az itteni állampolgárok elől.   Engem a zaj nem zavarna, de teljesen megbolondítja a környék kutyáit. Pl. Morzsika azóta reszket, ki-be rohan, nem találja a helyét. Nem normális hang, óriási durranások, nem lehet tudni mi volt, tűzijáték vagy lövés. Sajnos lövés is volt méghozzá az utcában, közel hozzánk fejbe lőttek egy férfit bele  is halt. Ezt is megértük ebben a csendes utcában. A világ egyre jobban bolondul...nem lesz jobb.

Közben kertészkedünk, pocsolyázunk, mert már nem szivesen megyek kocsikázni sehova olyan rossz a hangulat mindenhol. legalább a paradicsom, paprika szépen növöget a dobozokban. Ez is inkább amolyan szórakozás féle, mert mindent megkapni az üzletekben, sőt van a közelben egy nagy kertészet is de az amit az ember maga termel mégis finomabb. Erről a finom magyar paprikáról a nagymama kertje jut eszembeÉ mindig leszedte nekünk pesti unokáknak az első paprikákat mikor a nyári szünetben mentünk hozzá nyaralni. Finom is volt! Zsíros kenyér, amit ő sütött és paradicsom, paprika a kertből. Nincs is finomabb!

Az eper is virágzik:

A pocsolyámban is talán végre beállt a természetes egyensúly és a megmaradt halak remélhetőleg hosszú ideig élnek majd benne. Sajnos pár meghalt de ez általában minden új mesterséges tónál előfordul míg a természet ki nem egyensúlyozza magát. A Bull Frog tadpole (nem tudom a magyar nevét) is meg van. Már van két hátsó lába, talán a nyár végére még béka is lesz bellőle! 

Bubble, buborék amivel a Steves Digicam-en nyertem :

Pickerel Rush:

Johny Jumper viola:

Nyűzsögnek a méhecskék a virágokon:

Tengerpart

Tegnap olyan meleg humid idő volt, hogy kikocsikáztam az egyik tengerpartra, méghozzá a Redondo Beach-re. Tőlünk messze van, sokkal lejjebb mint Venice vagy Santa Monica. Torrance alatt lévő part. Torrance-ban sok német lakik de itt a tengerparton keveset láttam. Leginkább mexicói és ázsiai fajta emberek voltak. Ami érdekes volt az inkább a kifutó a tengerre. Sok étterem, sütöde és persze a bovli kacatok boltjai. Volt egy gyöngy halász üzlet is ahhol kiválaszthatsz egy kagylót és ha van benne gyöngy akkor az a tied. Tenyésztett gyöngy így általában mindben van csak a szin és a méret a külömbség. Ott mindjárt be is rakják gyűrű vagy nyaklánc keretbe ami persze extra költség. Általában a túristákat és fiatalokat érdekli inkább. Az éttermekben rákot, shrimpet, kagylót lehet enni. Szép nagy példányok elég jó áron.

Ködös  idő volt és nehéz humid levegő. Azért pár képet készítettem:

Bodza virág

Van az udvarunkon egy bodza bokor. Nagyon sokáig nem is tudtam, hogy az épp olyan bokor, mint ami az én nagymamám kertjében volt Farádon.  Igazán nem is figyeltem, mert jelentéktelen kis bokrocska volt évekig a kerítés mellett. Pár évvel ezelőtt az egyik nyáron tele lett virággal, később a bogyókkal ami a termése. Jól emlékszem szegény nagymama sokat szidott minket mikor összekentük a szép tiszta ruhát a lila bodza bogyóval. Állítólag finom teát lehet a virágjából főzni de soha nem próbáltam még ki. Az idén  a sok esőtől egyik napról a másikra tele lett virággal a madarak és méhek nagy örömére.  Le próbáltam őket fotózni de annyira sűrű a bokor, hogy alig lehet látni a képen a madarakat. Addig játszottam a layer lapokkal, hogy ez lett bellőle: Harves-t illetve Aratás címet adtam neki, mert volt rajta vagy száz Wax wing kis madár. Nagy lakomát csaptak! Igyekeztem  régi  féle képet készíteni a fotóból különböző lapok és szinek segítségével.

Photoshop képek

 Fotós történet:

Egy kislány gyalog ment minden nap oda vissza az iskolába. Az egyik reggek borús, szeles idő volt. Nagy fekete vihar felhők gyűlekeztek az égen. A szél egyre erősödött, villámok kezdtek csapkodni.

A kislány édesanyja kezdett aggódni, hogy a gyerek félni fog a villámlástól, vagy esetleg valami baja lesz. Gyorsan beugrott a kocsiba, hogy megy érte. Ahogy az iskolához közel ért látja a kislányát már jönni hazafelé.

Hatalmas villámok egyre sűrűbben csaptak le bevilágítva az egész utcát. Az anyja látja, hogy a gyerek minden villámlásnál megáll és mosolyogva fel, fel néz az égre. Az anyja nem tudta elképzelni, hogy mit csinál a gyerek.

Mikor odaért a lánya mellé lehajtotta az ablakot és megkérdezte: Mit csinálsz?

A kislány így válaszolt: Próbálok szép mosolygós arcot vágni minden alkalommal mikor az Isten fényképez, hogy szép legyek a képen.

A Digital Image Cafe tábláról fordítottam ezt a édes kis történetet.  Milyen ártatlan is tud lenni a gyermeki gondolkodás...

Pár kép amit átrajzoltam a photóshoppal. Remélem tetszenek....

Ezt nem én fotóztam csak átrajzoltam. Oli 6 éves. Milyen gyorsan repül az idő!

Zsiráf az állatkertből: Még egy Paparazzi!

Magnoliával szórakozás:

Matilija Poppy, a kedvenc:

                            Summer gone and memories fades.

                            The rainy days are comming.

                            Birds are flying

                            Leaving behind old dreams.         Zsuzsa