Pocsolya események

A Pond illetve pocsolya amit a jacuzzi - ból csináltam nagyon szép természetes lett. Most, hogy beállt a melegebb idő már minden feléledt megint. A vizí irisz kinyílt, sok szép virágot hozott. A nád amit levágtam tavaly megint kihajtott de bambuszt még nem láttam rajta. Kiváncsi vagyok az idén lessz-e.
Az újság tegnap egy helyues kis froglet illetve béka szülött volt. Nem tudom, hogyan nevezik magyarul amikor még a farka is meg van de már egeszen békának néz ki. Bull frog itt angolul  ilyenkor pedig toadlet or froglet. A lili levél alatt bujkált a koik ellen, mert a nagy koi azt hitte az ő reggelije, be akarta kapni a lábát. Nem sikerült neki de tegnap óta ma még nem láttam így nem vagyok biztos benne, hogy lenyelte-e vagy nem később. Elég nagy volt már, kb. 2-3 inches talán nem tudta lenyelni. Szerencsére csináltam róla képet, így az is meg van emléknek.

A Liliom még nem nyillik de szépen hajtanak a levelei. A papiruszt viszont ki kellett ritkítanom, mert nagyon elszaporodott. Azért  minden évben megújjul a kert hiába szárad ki a nyáron. Pedig én alig kertészkedek, hagyom had nőljön minden ahogy akar. Csodálatos a természet! Annyi kis madár, fecske van az idén amit még soha itt nem láttam. Bogár viszont nincs.

Memorial Day

Az emlékezés Napja. Már nem emlékszem otthon volt-e ilyen ünnep. Itt holnap, hétfőn lesz Memorial Day  így az egész héten mindenki ünnepel. Az alkalmat meg kell ragadni. Talán ne is ünneplésnek lehetne mondani inkább megemlékezésnek az elesett katonákra az elmúlt háborukban. Az emberiség borzalmasan buta szerintem. Milyen nyugodtan élhetne mindenki ezen a gyönyörű földön ha megelégedne annyival ami van, nem akarná a másét mindig. Ma is egy sorozat fillmet néztem a TV-ben, ölés, gyilkolás a területekért, hatalomért mintha ez a földi élet örökké tartana. Pedig olyan rövid, semmi értelmét nem látom annak, hogy az ember csak egymást gyilkolja. Így volt ez régen is és nem tanultunk bellőle semmit. Ma is így van. Akinek sok van az még többet akar.
Vissza a képekhez. Nekem is sok sok képem van és még sem elég. Persze az enyémek nem ölnek, csak emlékek, abból pedig nem árt ha sok van főleg ha szép emlék, mint például ezek a szép virágok a kertemben. Vagy a kis Finch-pintyőke madár amelyiket az anyja eteti és utána belepottyan a pocsolyámba, felakadva a két bambusz ág közé. Még szerencse, hogy észrevettem és egy fél óra mulva már el is tudott repülni. Nagyon megilyedt szegény.

Azért ma a szokáshoz híven barbequztunk. Igaz csak csirkét, kukoricát, ananászt sütöttünk hawaii módra de nagyon finomra sikerült. Még volt hozzá avocado guacamole is. Fotót elfelejtettem róla készíteni annyira sürögtünk, forogtunk. Nem baj majd leglözelebb!

 Happy Memorial Day!

Új föstmények

...vagy digitális alkotások. A régi olaj festményekhez hasonlót igyekeztem kihozni ebből a két Koi hal képből amit vasárnap fotóztam. Úgy gondolom aránylag jók lettek de döntsétek el ti:

Huntington library képek

Tegnap végre újra ki tudtam menni a Huntington Library parkba. Most újjították fel a régi Japán kertet is. A többi része olyan mint volt. Nagyon sokan voltak és a nap erősen sütött de azért sikerült pár jó kép. Sajnos én mindig a legrosszabb időben tudok menni. A park is csak 9-kor nyit és 4-ig van nyitva így nem a legjobbak a fények ha a nap erős. Már eleve úgy indult, hogy a telefont a jeepben felejtettem, visszamenni fél mile, utána pedig az ívó vízemet felejtettem a kocsiban. Azért már nem mentem vissza így a túra végén mire az elejéhez értem ahhol italt árultnak, már azt hittem meghalok. Ráadásul máskép mentem, mint szoktam, hátulról kezdve ahol hűvös árnyékos és így a végén visszafelé a deserten kellett jönnöm a kaktuszok között. Ott még jobban meleg volt, a nap égetett a homokos talajon a millió kaktusz között! Úgy elfáradtam, hogy a végén a finom hideg jeges tea csak lecsúszott egy pillanat alatt. De mikor hazaértem most meg kiszálva a Jeepből az új lencsét elejtettem az aszfaltra. Még szerencse, hogy egy tokban volt és nem lett semmi baja. Ez is ritka!!!
Egyenlőre csak pár kép a Cosmos nevű virágról és egy kis lepkéről amit még az elején volt erőm kergetni. Az igazság az nem is nagyon láttam más lepkét esetleg még a kis fehéret. Méh az sok volt.

A Kínai Kert felé menve:

 Ilyen piros kalapos nénik lila ruhában csoszogtak a Kinai kert felé. Valami féle club tagok az angol divatot utánozva. Jópofák voltak!

 Nem csak én fotózok. A Parkban nyüzsögnek a fotósok.

 Az építkezés nagyon tetszik nekem.

Ez már a Japán kertben a Moon - Hold híd. (Majd ide még teszek fel képet később.)

Egy fél óráig kerestem ezt a hatalmas varangyos békát miután hallottam a hangját. Először azt hittem valaki egy mélyhangú kürtöt fúj. Nagyon hangos volt. Ilyen 3 béka van most is a pocsolyámban de még nincs kifejlődve. Tavaly két nap alatt eltünt mind a kettő. Az idén kiváncsi leszek megmaradnak-e, mert háló van a pocsolya körül. 

Végre egy szitakötő leszállt. Olyan gyorsan cikkáznak, hogy képtelen vagyok lekapni őket.

 Egy szép kis madár de ez már a desert kertben. Irtó melege volt még neki is!

Itthon a Solar eclips várt amit el is felejtettem már. A 4 órás gyaloglás után már nem sok kedvem volt fotózgatni a napot. Nem nagyon kisérleteztem vele csak a heggesztő állarcon keresztül kaptam le párszor, hogy az is meglegyen. Ezért lett zöld a szine. Az első a teljes kép a kissebb lencsével míg az utolsó kettő a 300 mm lencsével lett behozva. Kézben tartottam a heggesztő állarc mögött. A teljes napfogyatkozást már nem volt türelmem megvárni.

A Kinai Kert egy része:

Boldog Anyáknapját!

Those were the days, my friend 
We thought they'd never end....    Azok a szép napok...

Ma hallottam a rádióban. Ilyenkor mindig visszaemlékezek azokra a szép napokra. Sok-sok szép nap volt az életemben de a legszebb két nap amikor a fiaim születtek. Velük lett értelme mindennek. Talán minden anya így gondolkodik, nem tudom.

Voltak olyan pillanatok az életemben amit soha nem felejtek el. Jók is rosszak is de az ember azokra emlékszik a legszivesebben ami kedves a szívének. Ilyenkor eszembe jutnak, kavarognak a fejembem ( azért nem vagyok még kuku) fel fel villanva az emlékek, mintha ma lett volna.  Sok, sok emlék...mint például ez a rózsa amit  nagyon régen ültettem. Azóta már benőtte körülötte a többi virág, bokor és még mindig nyíllik. Kár, hogy az illatát nem tudom ide feltenni.

A Hortenzia az egyik kedvenc virágom. Sajnos már ültettem jó pár bokorral és soha nem maradt meg egy szezonnál tovább. Talán a homokos talaj miatt. Ezt most vettem egy nagy cseréppel, remélem kitart legalább egy évig.

Morzsa a nyelvét nyujtogatja rám. Nagyon elege van a fotózásból, menjünk inkább vadászni!

Bejött a kánikula.

Végre megint meleg van amolyan californiai időjárás amihez általában hozzá vagyunk szokva. Már kezdtem unni a hideget. Remélem nem fog megint meglepni minket.

Morzsa Grand Portrait

Pár kép a kerti látogatókról. Annyira el vannak bujva és olyan magasan a fák, bokrok között, hogy csak nagy nehezem tudom elkapni őket még a nagy 300 mm-es lencsével is.

Ez pedig a Super Moon próbálgatás ami nem lett épp a legélesebb de azért megörökítettem.