Ami rosszra mehetett még az rosszra ment Szent Este is. Úgy tűnik az idén nincs sok szerencsém. A nagy sürgés forgás közepette miután a fiam születésnapi tortáját megsütöttem, ma 30 éves Nimród, és a finom mogyorós krémet is pehely könnyűre felvertem (még soha nem sikerűlt ilyen jól) mikor megkóstoltam majd el ájultam. SÓS lett!! Nem néztem meg, hogy a édes vajban só is van, mert itt két fajtát is lehet kapni. Nem ezt a márkát szoktam venni és nem is néztem a tartalmát, csak azt, hogy édes. Ki a csoda gondolta, hogy só is lesz benne. Még jó, hogy nem kentem vele meg, mert szegény Apu megfordult volna a sírjában hiszen az ő receptje. Gyorsan szaladtunk másik vajért és újra kellett készíteni. Mondanom sem kell az már nem lett olyan könnyű hab.


Igyekszem hasonló módon csinálni mint otthon lánykoromban karácsonykor. Emlékszem mennyi sürgés, forgás volt: a főzés, fa diszítés stb. Szegény Anyu és Kismama sokat dolgozott vele, hogy nekünk olyan gyönyörű karácsony esténk legyen mindig!Ez allul egy régi kép róluk még mielőtt én születtem volna. Sajnos a későbbiekről nincs képem. Balról a Dundi kutyussal Kismama és egy barát házaspár akit nem ismertem. Jobbra Édesanyám és Kismama férje, Postásapu. Később is mindig ilyen tele volt a fa szaloncukorral csak már sokkal nagyobb, mennyezetig érő. Szemem szám tátva maradt mindig a gyünyörű fa, gyertya fény és a sok ajándék láttán ami a fa alatt volt. Akkor még nem csomagoltak. Talán jobb is, mert irtó sok munka. A derekam már szét ment a sok csomagolásban.
Karácsony napján Morzsikával szórakoztam egy kicsit. Nagyon igyekezett jól viselkedni és türelmesen viselte a Santa sapkát csak a fehér golyóval nem volt kibékülve a végén.
Másnapos!
Mi ez, hógolyó?

Itt már nagyon elfáradt a sok ülj ide, ülj oda, ne mozdulj parancstól.





No comments:
Post a Comment